A kiművelt ember megtanul...
2016. dec. 22. 11:11 ,
Nincsenek hozzászólások
„Az előrelátó ember nem bízza: 1) az üdvösségét a papra, 2) a becsületét az ügyvédre, 3) az egészségét csupán az orvosra, hanem megtanul a saját lábán járni.”
A pasztörizálás - részlet Walter Pedrotti a „Méz, Propolisz” c. könyvéből (Kossuth kiadó 2008) A méz számos enzimet tartalmaz, amelyeket diasztázoknak nevezünk,és ezek különösen fontosak a szervezetünk számára az emésztéshez. Ezeket az enzimeket visszafordíthatatlanul tönkreteszi a hő, ezért a mézet tilos melegíteni pedig sajnos pontosan ez az, ami a pasztörizálás során történik. A pasztörizálás során az anyagot 70-80 °C-ra hevítik, majd gyorsan lehűtik, hogy így stabilizálják azt a terméket, amelynek egyátalán nem volna szüksége erre a beavatkozásra. A méz természetes és élő élelmiszer, ezért olyan állapotban kellene fogyasztanunk, amikor még összetett és sokféle jó tulajdonsággal bír. Azzal ha felmelegítjük, megakadályozzuk az erjedést, főleg a nem teljesen érett méz esetében, így az sokáig folyékony marad. Az eljárással azonban „megcsonkítjuk”, fontos anyagoktól fosztjuk meg. Nemcsak az enzimek, de a vitaminok is eltűnnek, így felborítjuk az összetevők között fennálló harmonikus egységet.
Folyékony és Kristályosodó méz A legtöbb mézfajta természetes módon, magától kikristályosodik, ezért a napraforgó-, lucerna-, és vegyes méz néhány héttel azután, hogy kikerül a kaptárból, egyre sűrűbbé válik. Más mézek, mint az akác- vagy a gesztenyeméz, több hónapon keresztül folyékonyak maradnak, és egyátalán nem változik meg a halmazállapotuk. Ha a kristályos mézet újból folyékonnyá szeretnénk tenni, elegendő vízfürdőben felmelegíteni úgy, hogy ne legyen 40 °C-nál melegebb. Ha ennél tovább melegítjük, azzal akár tönkre is tehetjük a benne levő enzimeket, vitaminokat, akárcsak a méz antibakteriális hatását.
