D.C. Jarvis: A Méz és más természetes készítmények könyvéből Egy 8 éves gyereket hoztak rendelőmbe. 5 hónapja fejhűléstől szenved, amelytől semmiféle kezelés sem tudta megszabadítani. Orra állandóan el van dugulva és gyakran kell az orrát fújnia. A gyermeknek hároméves korában vették ki a manduláit és orrpolipját. A gyermek orrát vizsgálva, allergiás tüneteket állapítottam meg. Az orr nyálkahártyáját elszínezettnek és váladékkal fedve találtam. A gyermek a száján át lélegzett, mert az orrlélegzést megakadályozta az orr nyálkahártyájának a gyulladása. Miután a gyermeket és különösképpen az orrát megvizsgáltam egy darab lépesmézet adtam neki rágcsálni, hogy lássam milyen eredményre vezet. Csöppeket készítettem és utasításokat írtam, hogy hogyan kezeljék otthon. Még nem voltam kész munkámmal – mintegy 5 perc múltán – a gyermek egyszer csak azt mondja: „kidugult az orrom, már azon át lélegzem”. Odaadtam a gyermek anyjának az orvosságot és elmagyaráztam szóval is az utasításokat. Ezután ismét megvizsgáltam a gyermeket, hogy lássam milyen hatása van a lépesméznek. Az orrszövetek lelohadtak, mintha valami összehúzó szerrel kezelték volna őket. A nyálkahártya elszíneződése eltűnt, helyett világos rózsaszínűnek találtam. Egy hát múlva a következő vizitnél a gyermek normálisan az orrán át lélegzett és semmi panasza sem volt. Más alkalommal egy dagadt és eldugult orrú asszonynak adtam egy darab lépesmézet rágni; kíváncsi voltam, hogy itt is használni fog a lépesméz és a beteg az orrán át lélegzik-e utána? 5 perc múlva a szűk orrnyílások tágulni kezdtek, a beteg az orrán át kezdett lélegezni és a kis darab lépesméz két hétre kitisztította az orrjáratokat. Orrdugulásra panaszkodó több betegemnél sejtfedelekből gyúrt golyócska rágása minden esetben jó eredménnyel járt.